Vasárnap a Heti Hetes műsorában a képernyőre villant pár másodpercre egy több évtizedes (ha jól emlékszem 1982-es), Hernádi Judit arcmásával fénylő kártyanaptár.
Én is borongtam kicsit a hét szereplővel - de nem azon, amin ők: én a régi kártyanaptárak színvonalán!

Mármint azon, hogy akkoriban még kartonra készült, négy színből nyomva, fóliázva és SARKAZVA a kártyanaptár. A Hernádi Juditot ábrázoló mozis naptár is ilyen volt, legalábbis a sarkai szépen le voltak kerekítve, ahogyan az egy kártyanaptárhoz illik is. (Nem bök, nem vág, nem szúrja ki a szemet...)

Ma már egyre kisebb az igény kártyanaptárra, és ha van is rá valamennyi, hát akkor persze nem a szépség vagy a funkció, hanem az ár az egyedül mérvadó.
A mai kártyanaptárak olyanná lettek, mint általában az ízlés: összementek. Nem baj, ha nem tesz eleget az olvashatóság kritériumának, mert a naptárka már gyufásdoboz-apró, hiszen nem használatra, hanem csupán reklámcélból készül. ÉRTI EZT AZ OKOSKODÁST VALAKI?
Ehhez képest az, hogy sarkazva nincs, már nem is számít!

Én egyre kevesebbeknek, de ugyanúgy készítem a kártyanaptárt, mint régen. Na jó, nem ez a fő profilom, így megengedhetem magamnak a tisztességes munka luxusát!?