Az online kereső ember dilemmáiból
A kereső ember
- egykori pécsi egyetemista festménye
Ajánlás: A GSMN18 E-marketing c. tárgy végzős hallgatóinak
Az online kereső ember egyik fontos jellemzője, hogy szerinte ami nincs azonnal - az nincs is! Ha öt-hat másodperc alatt nem jön be a keresett oldal, akkor az az oldal olyan, mintha el sem készítették volna. Ez a gyors, habzsoló és türelmetlen keresési (és ügyintézési) szokás persze átterjed valamennyire az offline világban is létező netpolgárra, aki egyre türelmetlenebbül szemléli a sorban állásokat, a nem egyablakos rendszereket, a nem világosan követhető gondolati vonalvezetést, az antidemokratikus (keresési függetlenséget sértő!) megnyilvánulásokat...
Az online kereső ember így piszok kis lázadó is lehet az offline világban, de egyszersmind elveszett, szélütött, örök elégedetlen, röptét vesztett madár is.
A monitor fényköre által rabul ejtett ember nem csak keres az Interneten, nem csak vásárol, nem csak ott alkot a munkahelyi net-közösségben, nem csak ott szórakozik (filmet néz, esetleg már ott szexszel) nem csak ott kér pszichológiai tanácsot, nem csak ott cseveg a világ könnyű és súlyos dolgairól, hanem ott intézi ügyeit, az anyagiakat is, ott fogad a részvényekre - szinkronidőben -, mint lóverseny-őrült a lovakra a lóversenypályán, ott utalja át a kézbe sem vett pénzét az államnak, a közszolgáltatóknak és mindenkinek, akinek jár.
Sőt, akiknek nem jár, azok is lesik a billentyűzetét, robotot küldenek a vincseszterére, hogy az kiolvassa a titkait, a bankszámlaszámát, a leveleiből a szerelmes vagy a gazdasági lépéseit taglaló sorait. (S ki tudja, mikor lesz elég ok, előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg ... - hallik a régi, de ebbe a korba is átmentett dilemma. V.ö. József Attila, Levegőt!)
Az online kereső ember, a huszonegyedik század fia ugyanúgy teremtő isten, mint mondjuk a huszadik század elején élt nagyapja, aki - Kassák szóképével élve - tüzes lokomotívokat lökött a sínekre, de ugyanúgy veszélyek is leselkednek rá, ha nem is olyanok, mint az első világháború(?).
Jeffrey Robinson írja Manipulátorok c. könyvében: ..."sokkal nehezebb kicsikarni impulzív vásárlást a számítógépen keresztül, mint ha a vevő ott áll a tejespult előtt."
Semmi kétségem afelöl, hogy az impulzív vásárlás új módszerei már megszülettek, "hogy a számítógép ne álljon útjába a bevásárlást végző asszony természetes vágyának, hogy megszagolhassa a sárgadinnyét."
De az ember, álljon akár a huszadik század eleji kis fűszeres bolt pultjánál, akár üljön a huszonegyedik századi IBM számítógépe előtt - AKAR-E impulzív vásárlást folytatni?
Ma, amikor a papír-formában haldokló újságok átváltoznak online kiadvánnyá és minden második pixelen az impulzív vásárlást ösztönzik, hogy túlélhessék a nem fizetős hozzáférés hátrányait - nagyon jogos a kérdés.
Ma, amikor a magyar online bulvár zászlóshajója, az Index.hu, a szabad blogokat ama dilemma elé állítja: vagy felengeded a reklámokat és felezünk, vagy nem kerülhetsz a címlapunkra - akkor rálátunk kicsit a huszonegyedik század velejéig üzleti alapjaira.
És akkor azt gondolom, hogy már éppen ideje a szabad blogként aposztrofált blogokra, pl. erre is rápillantani - miből lesz a - na nem a cserebogár -, hanem a pénz?!
Kedves Online Kereső Ember!
Találj rám!
***
Kapcsolható blogbejegyzések:
Blog és online marketing: az egototális marketing koncepciója
