Számos helyen olvashatunk arról, egyebek között a Google webmestereknek fenntartott fórumán is, hogy a SEO-sok megfigyelése szerint a blogokban és a nagyobb olvasottságú portálokon, fórumokon elhelyezett írások, illetve az ezekhez kapcsolódó linkek nagyon jó hatásfokkal segítik a keresőkben a hivatkozott oldalakat. Azt is láthatjuk, hogy ezt az információt álcikkek és álblogok is igyekszenek kihasználni, eszméletlen sületlenségeket tartalmazó írásokhoz biggyesztve linkeket, a "linktermelő ipar" örökös megújulásának bizonyítékaként. De mi nélkülük nézzünk most rá a PR kettős fogalmára.
Amikor 2006 februárjában útjára indítottam a Párthonlapok elemzése című ** sorozatot a Bognár Stúdió honlapján, valószínűleg elsőként elemeztem Magyarországon a pártok honlapjait olyan internetes, web-alapú szempontrendszer alapján, amelyben a keresőoptimalizálás során is használt elemek kaptak helyet. PageRank érték; a linkek száma és ereje, azok megoszlása; az online képi világukban a vágástechnika és hasonlók. Sőt odáig merészkedtem, hogy a több összetevőjű webes elemzéssel a korszerűséghez való viszonyukról is igyekeztem helyzetképet adni. Úgy gondoltam és úgy gondolom ma is, hogy a honlapokból kiolvasható az egy-egy pártra jellemző felfogás, az adott párt szemléletét tükröző tulajdonság-halom.
Ma egy véletlen folytán pillantottam rá a sorozat első darabjára, ahol például egy ilyen megállapításra leltem az MSZP honlapjával kapcsolatban:
Ami rettenetesen bántó: több képen a SZÓNOK, az ÉRTEKEZLET RÉSZTVEVŐJE szerepkörben jelenik meg egy-egy személyiség, ami sokat elárulhat a háttérértékekről.
Nosza, ma, 2013 április 19-én 15 óra 40-kor rászaladtam az MSZP honlapjának nyitóoldalára, remélve, tele lesz az életet elemző képpel, egy szociáldemokrata tömegpárt törzsközönségét adó közegre jellemző világ ábrázolásával, asszonyokkal és gyerekekkel, határon kilépő fiatalokkal, akik vissza se néznek; esetleg még táblázatokkal, amelyek egy ország "romlását" mutatják be - vagy nem is tudom mit reméltem -, csak azt nem tudtam elképzelni, hogy azt kapjam, amit látni fogok:
TIZENHÉT SZÓNOKOT
meg a hozzájuk tartozó tömeget egy kongresszuson! Nem szeretnék senkit megfosztani a felfedezés élményétől, hadd ne mondjak semmit, csupán biztatom Önt: nézzen rá a választási versenyben szereplő pártok honlapjára! Ha szónokot lát, ne mondjon csúnyát: én már kimondtam Ön helyett!
(P.S. - mégsem állhatom meg, hogy ne mondjam el: választópolgárként sikítófrászt kapnak az emberek a kongresszus szótól; egyesek gutaütést kapnak a szónokok puszta látványától is - nekik mikrofon mögötti embereket mutogatni kifejezetten politikai "öngyilkosságot" jelenthet. Miközben persze a pártember szemében nincs is fontosabb dolog egy kongresszusnál, kemény pénzek mennek a marketingre, az üzenet megfogalmazására, az egység, az erő felmutatására - de ez a fajta marketing már megbukik.
A konkrét esetben a Himnusz egy végtelenül hosszú zeneszámmá, az üzenet kellékévé silányul, hiszen a mai polgár maximum harminc másodperc alatt megkapja egy-egy földrész legfontosabb híreit vagy a lábgomba elleni leghatásosabb szer használati utasítását. Az egység és az erő felmutatására is bőségesen elegendő volna tíz másodperc, mert a befogadó oldalán egyszerűen nincsen rá több idő!)
Persze a fentieken túl is elidőztem egy-egy akkori megállapításomnál, például a VEZÉREK harcaként felfogott választásból következő olló-stoppon, amely láthatóan tiltotta a FIDESZ képi világát tervezők számára, hogy Orbán Viktor képmásába belevágjanak! Mert a vezér szent és sérthetetlen?! Vajon hét évvel ezután meri-e már valaki megnyisszantani a vezér fotóját a FIDESZ honlapján?
------ * A bejegyzés nyitóképe a pártokra történt keresés egymáshoz viszonyított arányát mutatja az elmúlt egy esztendőben, a bejegyzés napjáig (2013.04.19.) A kép a Google Trends eszközének felhasználásával készült, a magyarországi rákeresések érvényessége mellett.
Jó ötlet az outlet elnevezés - utalhatok vissza a kedvező ár ígéretének helyes megoldásáról tett korábbi bejegyzéseimre. (Emlékeztetőül: helytelennek tartottam a "készletkisöprés" és az ehhez hasonló negatív értelmű megfogalmazásokat, s helyesnek a kifutó típusokban rejlő árelőny felmutatását a reklámokban.)
Ha az ember autóval szalad Budapesten a Soroksári úton, akkor nyilván csakis olyan reklámtábla hívja föl magára a figyelmet, amely méreteit tekintve óriási. Ilyen teszem azt az A Bútor Outlet bemutatóterem reklámtáblája is, amelyről több dolog is eszembe ötlik.
A keresőoptimalizálás elképzelhetetlen SEO-sdiagnosztikai eszközök nélkül. Diagnosztika nélkül nem fogjuk tudni, hogy egy-egy lépésünk milyen következményekkel jár, hibáinkat folyamatosan sűrű homály fedi el, s ebből következően nem is fogjuk kijavítani azokat. Egyesek valóságos "csodafegyverként" tekintenek a SEO-t segítő eszközökre, titokban tartják az általuk használt mérőeszközök elérhetőségét, miként az aranycsinálás mesterei is ezt teszik a maguk hókuszpókuszaival.
Egy kicsi Google, egy kicsi Bing
Magyarországon ma az első számú diagnosztikai eszközt a Google Webmestereszközök jelentik, két okból is. Az egyik ok, hogy a Google jóval 90% fölött uralja a magyar keresési piacot, tehát a honlapok zömét értelemszerűen a Google keresőjére optimalizálják. A másik ok a Google kitűnő eszközeiben keresendő: a Webmestereszközök számtalan pontos és átfogó információt nyújt. Így képet kapunk az esetleges vírustámadásról, a honlap egyes hibáiról - például a rövid vagy hosszú description meta tagek pontos megnevezésén át - a honlap megjelenésének gyakoriságáig. Egyszóval ezernyi információt kaphatunk a pontosabb munkához. (Egyes vélemények szerint amit a Google "elvár" a webmesterektől, az már kicsit túlzó is.)
Ám a keresőkirály segédeszköze sem ad feltétlenül minden kérdésünkre választ, vagy nem olyan fomában, ahogyan azt mi szeretnénk, ebből adódóan bizonyára nem árthat meg, ha más eszközökre is rápillantunk.
Most, hogy a feleségem az új SONY VAIO számítógépén ismerkedik a Windows 8 operációs rendszerrel, látom ám, hogy az alapértelmezett kereső a Bing, bár a nejem már a Google Chrome-ot is feltelepítette.
Ám vélhetően sokan nem nagyon fogják "piszkálni" az alapbeállításokat, s így a Bing esetleg "visszaharap" valamennyit a piaci tortából. Tehát nézzünk rá a Bing webmestereket segítő eszközére: > Bing webmestereszközök.
A Bing webmestereszközök is elérhető magyarul és ma már egy bőséges diagnosztikai információt nyújtó eszköztárral rendelkezik. Regisztráltam néhány általam kezelt honlapot és próbaképpen persze megnéztem ezt-azt. Íme, egy olyan információ, amelyre a Google Webmestereszközök nem figyelmeztet (ha igen, akkor nagyon figyelmetlen vagyok) és a felfedett hibára a Bing gyógyszer-javaslatot is ad, akár a háziorvos egy jól sikerült diagnózis után. Forrás: a Bing Keresőoptimalizálás elemző eszköze:
Olykor megkérdezik tőlem, miért árulom el a szakmai titkaimat, hogy a SEO során, ha ezt vagy azt tesszük, akkor mi lesz annak a következménye. Ha elmondom, hogyan járunk el helyesen, ha érvényre akarjuk juttatni a weben honlapunk vagy blogunk értékeit?! Hiszen így mások is megtehetik amit én teszek, vagyis voltaképpen a piaci versenyben hátrányos helyzetbe hozom magam - és ez is egyfajta cumi :-)
Erre a felvetésre rendre azt szoktam válaszolni: attól, hogy valakivel alaposan megismertetjük a sakk szabályait, még nem lesz az illetőből sakk világbajnok. Mert a szabályok ismerete szükséges, de nem elégséges feltétele a sikeres szereplésnek. Vagyis a sakkjátszmákban saját gondolatokra is szüksége lesz az illetőnek, gazdag tapasztalatokra, kreativitásra, türelemre, asszociatív képességre - már ha győzni akar.
Tapasztalat, műveltség, kreativitás
A weben sincs ez másképp, a saját munka, a gyakorlati tapasztalat, a háttér műveltség megszerzése nélkül a legalaposabb Google szabály ismeret sem elegendő a keresőtábla élén való szerepléshez. Sőt, még a szabad asszociációk sem maguktól születnek, bárha a látszat ez.
A vagány cumi talán a szülőkre utal?
Itt van példának teszem azt a nyitó képen látható zseniális cumi reklám, amely látszólag az extravagáns gyerekek cumijaként pozicionálja magát (Pour les rebelles de la tétine! - A lázadók cumija!) Forrás: http://www.facebook.com/MyGuerillaMarketing
A reklám alkotója az extravagancia, a lázadás megtestesüléseként a tatoo-t, a tetoválást választotta. Hozzáteszem, hogy gyönyörű csavar a pozicionálás maga is, hiszen a reklám megálmodója lázadó gyerekekről beszél, de ezek a gyerekek még nyilván nincsenek döntésképes érettségük birtokában. A vagány cumit majd az önmagát lázadóként nyilvántartó szülő fogja választani és megvásárolni.
Vagy éppen ellenkezőleg: az a szülő, aki kicsit gyávának, konformistának, nyárspolgárnak tudja magát. Ám szeretné, ha a gyereke inkább vagány, a világgal dacoló srác vagy csaj lenne majd - ezért veszi meg neki a vagány cumit! Látjuk, hogy ez a briliáns gyerekcsemege, a cumi internacionális töltettel bír, már csak egy gyapjas hajú fekete srác "hiányzik" a képről. Bár akkor már túlmagyarázott lenne a kép, hiszen így is értjük: bárhol a világon érvényes lehet a lázadók cumija iránti szimpátiánk és választásunk.
Reklám kellékek-e a gyerekek, a kutyák, a női bájak
Általában nem kedvelem, ha gyerekek, kutyák, női bájak szerepelnek reklámobjektumként. De ez a kép olyan sok jelentéssel bír, annyira hatásos módon testesíti meg például a keleti és a nyugati kultúra különbözőségeit is, hogy elfogadom. Sőt engem is a szabad asszociációk szárnyával ajándékoz meg, hogy képzeletem egy más terület fölé, a magyar politika dimbes-dombos tájai fölé repítsen.
Magyarországon ma két erős politikai orientációt figyelhetünk meg:
a kormányzat keleti irányú orientációját
és főképp a demokratikus ellenzék által, a nyugathoz kapcsolódó elkötelezettséget.
És ekkor megszületik bennem egy képaláírás (nyilván hasonlóképpen születnek a mémek), amely egészen más jelentést kölcsönöz az eredeti (csak a cumiktól fosztott) képnek:
*****
A gerillamarketing elméletéről és gyakorlatáról itt tájékozódhat:
Most, hogy egymást követik a különféle darts világbajnokságok és a televíziós sport csatornák élő, egyenes adásban közvetítik azokat, önkéntelenül is a darts SEO-hoz kapcsolódására asszociálok. Vajon melyik a nehezebb? Taylor vagy O'Shea módjára dobálni a tripla húszasokat, avagy eltalálni a keresőoptimalizálás során a megfelelő kulcsszavakat? Meglehet, arról van szó, hogy a SEO egy olyan darts játék, ahol a tábla is mozog! Sőt esetleg egy másik, nem is látható dimenzióban helyezkedik el. Mindezt egy példán keresztül illusztrálhatom.
Vajon mennyiben jogos új(média)marketing címszó alatt tárgyalni az “én” marketingjét? Néró, mint őrületesen "tehetséges" dalos (*); Caesar, mint a nép barátja, aki sestertiusok ezreit szóratja a plebsnek (**) ; Sztálin, mint elméleti ember, kilométernyi könyv szerzőjeként – vajon nem elődei-e az internet maszkot viselő én-jeinek? De maszk-e a maszk, vagy a valóság tükre a virtuális én? Esetleg egyfajta önjáró, elszabadult vagy végletekig szabad énről van-e szó, amikor virtuális énünk által szólunk?
Az Én miért mártózik meg a marketingben?
Fehér Katalin - egyebekben új ajtókat-ablakokat nyitó tanulmánya, az Új(média)marketing - az "én marketingje" kapcsán számtalan kérdést nyitva hagy. De nem is ez a baj, hanem az, hogy feltárt okokat nem látok sorai között. Milyen mozgatórugók lökik a bájtokra, miért megy a webre az "én"? Mit akar elérni?
Gondolatban kipótolom a hiányt. A nyilvánossághoz való kapcsolódás jellemző négy gyökerét Miller és Sepherd A blog-írás mint társadalmi tevékenység c. munkájukban már elénk tárták:
ön-tisztázás,
társadalmi érvényesülés,
viszonyok építése, (kapcsolatok építése)
társadalom-kontroll
(Nem schmittes-semjénes lazaságból nem írom ide a forrás internetes elérését, csupán arról van szó, hogy a romániai magyar lap, A HÉT (A7), ahol magyar nyelven messzi évekkel ezelőtt olvashattam a tanulmányt, hol felmutatja, hol elejti archívumában a forrás fájlt.)
Kritikám akár azt is jelenthetné: mivel a szakirodalom (amelyre Fehér Katalin is hivatkozik) a kritikusoknak adja a pálmát és a figyelemre méltó 1%-nak nevezi őket - nyilván ehhez a csoporthoz akarnék tartozni :-) Persze, az ellenpróba sem akármilyen eredményt hoz: a bloggerek 95%-a "matt hülyeséget" ír - olvashattuk évekkel ezelőtt a T-Online egy korábbi vezetőjének szavait (***).
Vágyköztársaság
Csepeli György: A meghatározatlan állat
A magyar kutatók esszéit, cikkeit, könyveit olvasva olykor kiver a veríték, mert példáikat gyakorta külföldi kutatók megállapításaiból merítik, mint akik nem látják a magyar internet csodáit, s csak kavargatják azt, amit mások külföldön már összehoztak! Parádés kivétel teszem azt Rekettye Gábor Marketing a magyar kisvállalatoknak című könyve (****), amely telis-tele van magyar példákkal.
(A karácsonyi könyv-pásztázás elém sodorta Dunder KrisztiánDigitális Sikertörténetek 2. , és Tóth MihályOnline marketing című kötetét is - gyarapítva az üdítő kivételek számát egyfelől a magyar vonatkozások, másfelől az üzleti vonulat erősödése szempontjából.)
Külön említésre méltó, amikor egy tudós maga is elmerül abban a közegben, amelyről ír és beszél, amelyet kutat - így például Csepeli György utóbbi éveit a személyes és a közösségi blogolás, a sajátos, elgondolkoztatásra késztető facebook jelenlét, valamint a saját honlap egyaránt jellemzi. Nem véletlenül említem őt, hiszen A meghatározatlan állat c. kötetében éppen arról az én-ről tesz közzé elképesztően sokszálú, szociálpszichológiai megközelítésű ismeretanyagot, ami ebből a tanulmányból nekem jórészt hiányzik. (Meglehet, terjedelmi okok miatt...)
Számomra egyfajta magyar csoda volt Urbangeri blogger ars poeticája, amely a magyar politikai blogolás őskorában a Blogtéren, a Vágyköztársaság blogban (*****) született:
“… ezek a terek világunk még meg nem hódított peremvidékei, itt a leggyengébb a fennálló rend, itt kevésbé érvényesülnek a hétköznapok unalmas és kiüresedett normái. Hol máshol kezdhetnék meg a fennálló rendszer elleni kritikai mozgalmak munkálkodásukat, ha nem ezeken a még leigázatlan területeken, ahol jobb életre vágyó szabad népek laknak?”
De a magyar internet a gazdasági élet szereplői közül is kiemel jelentős "én"-eket. Ezek a vezéregyéniséggé növő virtuális személyek általában önazonossággal rendelkeznek a fizikai létben megfigyelhető énjükkel. Általában egy olyan folyamat során "választódnak" ki az interneten, amely jelentős hasonlatosságot mutat a céhek valamikori szerveződésével. Csak az interneten ez a folyamat nem évszázadokig tart (a szabályok, a normák kimunkálásával), hanem akár hetek, hónapok, esetleg pár év alatt lejátszódik.
A Nászriporter blogja a szakmai centrumban
Ilyen önszerveződést egészen eltérő szakmák képviselői között is láttam már lejátszódni, tehát egy minden szakma előtt nyitva álló tendencia tanúi lehetünk. (Például a duguláselhárítás és az esküvői fotózás alighanem eléggé távol esik egymástól.) A vezetővé válás - érték közvetítő és orientáló szerepkör - általában művelt, a szakma egészét átlátni képes, a web több csatornáján és fórumán is jelentkező személyek esélyét növeli. (Egy-egy szakma, érdeklődési kör közönsége gyakran több centrum köré rendeződik.) Aki kíváncsi, hogy milyen egy olyan webes megjelenés tartalma (amely esetünkben egy blog), amely egy ilyen folyamat végén kiválasztódott és elismert "vezető személyiségé", az pillantson bele a Nászriporter blogjába! (******)
Gazdaság, egototális marketing
A magyar gazdaság szereplői az interneten ma már jelentős számban ontják a felkészült, a saját szakmájukban és a marketingben is jártas személyiségeket. Jómagam egototális marketingnek neveztem el azt a jelenséget, amikor a vállalkozó a teljes személyiségével, ha úgy tetszik virtuális énjével szinte "beleolvad" a termékbe, amit gyárt és/vagy forgalmaz, szolgáltat.
https://www.youtube.com/watch?v=YUDYyZRn_rE
Ez történhet blogban, a Youtubon, de a Facebookon is. Előbbire többek között a Forlong (coach), a Bélyegzőexpressz (bélyegzőkészítés; a fenti videóról elérhető), utóbbira a Fénymánia lámpabolt (Lámpa és csillár webáruház) lehet kitűnő példa.
Még a "szóló" blog is számos módon válhat közösségivé. Egyrészt számtalan kapcsolódás (linkek, blogroll) révén és kölcsönös vendég bejegyzések által is. Tóth MihályOnline marketing c. könyvében azt írja, hogy Magyarországon ma még ritka a vendég bejegyzés "intézménye". A saját blogjaim ezek szerint méregerős kivételt jelentenek. A teljesség igénye nélkül - ebben a szakmai blogban, ill. komplex blogomban (blog.joljarok.hu) - ennyien tiszteltek már meg vendég bejegyzéssel:
Balogh Zoltán (újságíró)
Bogdanovits Péter (ügyvezető, Aarenson)
Botos Tibor (Tibor Dental, ügyvezető)
Carla Moreno (fashion stylist, Orinocco)
Csepeli György (egyetemi tanár)
Dancs Gyula (gáz- és vízvezeték szerelő, duguláselhárító mester)
Fekete Csaba (fotográfus, Nászriporter)
Fuksz Ágnes (szociológus)
F. Walter Mária (pedagógus)
Görögh Attila (ügyvezető, Alfa-Glossza Fordítóiroda)
Héder Sándor (coach, Forlong)
Hoppán Gergely (Greg nicken blogger; ügyvezető, Opteamus CRM)
Langer Lajos (gazdasági szakember, Luczifer nick alatt blogger)
Myrtille (blogger, pedagógus)
Mondovics Mihály (egyetemi oktató)
Morvax (blogger, fotográfus)
Sipos Viktória (marketing referens)
Schneider Ferenc (ügyvezető, Agrix Kft.)
Síkfői Tamás (PBKIK, kamarai titkár)
Szabó Ágnes (a budapesti MRO Historia Könyvesbolt vezetője)
Tibold Zita (főállású boldog)
A közösségi blogolás és az egyén kapcsolata már egy újabb fejezete lehet(ne) az én marketingjének.
És melyik kamarában? - csaphatná hozzá a címben feltett kérdéshez az újabbat a Házasodna a gazda c. sorozat valamelyik leleményes hölgye, egy boldogító igen várományosaként, a helyzetet tisztázandó. És ez a kérdés nem volna ám butaság, mint ahogy maga a műsor pedig az, mert bizony bármelyik szerelemre vágyó gazda lehetne a törvény szerint kötelező tagsággal az Agrárkamara tagja, de lehetne regisztrált tag is a Kereskedelmi- és iparkamaránál. Sőt, a gondos gazda az utóbbi kamaránál önkéntes tagságot is szerezhet, de ekkor a regisztrációs ötezer forinton túl a várható előnyök kedvéért még egy kicsit bele kell nyúlnia a zsebébe. De innen már a műsor háziasszonya, Lilu is, a megértést illetően gondokkal küzdene, mert amíg a gazda lovat tenyészt, gabonát termeszt, addig ő agrártevékenységet folytat, de ha eladja, akkor az már kereskedelmi tevékenység - és így nincs olyan Lilu a világon, aki kiismerné magát. Hát még a reménybeli asszonyok... Persze, egy kicsinyke kiút mégiscsak nyílik, hogy a kötelező tagság, a kötelező regisztráció, az önkéntes kamarai tagság és a kettős tagság útvesztőiben kiismerje magát a leendő menyasszony és a vélhetően nagy-nagy boldogságba süppedő gazda, ha rámennek a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara honlapjára. *** A témához kapcsolódik: > Kötelező kamarai regisztráció > Szóbeszédek a kamarai regisztráció körül
Nem éppen örömteli esemény, amikor a honlapunk József Attila sorait idézve bejelenti: “Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom…” - és tényleg megteszi! Webmester legyen a talpán, akinek ilyenkor, a keresőtábláról történő website eltűnéskor nem rándul görcsbe a gyomra, a vérnyomása nem emelkedik meg, hanem csak úgy, lazán tudomásul veszi: elment, hát elment a honlapom.
Nem is olyan régen meglepve számoltam be egy konferenciáról (*), ahol a tudós professzorok reggeltől napestig képesek voltak úgy beszélni a blog műfajáról, hogy egyetlen mondat sem hagyta el a szájukat a gazdaságról. Kedves web-barátom, Lucifer, a választások idején elemezte a pártok honlapjának nyitóoldalát, és megdöbbenve tapasztalta, hogy egyetlen egy alkalommal sem fordulnak elő azon a következő kifejezések: piac, verseny, hozzáadott érték... Az is meglepett, hogy a 2012 évi Golden Blog egyik weboldalát így dicsérte, magasztalta a HVG által felkért zsűri: "...nem ...kisebb-nagyobb cégekre belőtt bizniszgeneráló oldal".
Vagyis joggal mondhatjuk, hogy a magyar kisvállalati közeg marketing tevékenysége nem áll se a tudomány, se a politika, se a mainstream hírközlés középpontjában, sőt enyhe lesajnálás lengi be a "bizniszgenerálást".
