Olykor megkérdezik tőlem, miért árulom el a szakmai titkaimat, hogy a SEO során, ha ezt vagy azt tesszük, akkor mi lesz annak a következménye. Ha elmondom, hogyan járunk el helyesen, ha érvényre akarjuk juttatni a weben honlapunk vagy blogunk értékeit?! Hiszen így mások is megtehetik amit én teszek, vagyis voltaképpen a piaci versenyben hátrányos helyzetbe hozom magam - és ez is egyfajta cumi :-)
Erre a felvetésre rendre azt szoktam válaszolni: attól, hogy valakivel alaposan megismertetjük a sakk szabályait, még nem lesz az illetőből sakk világbajnok. Mert a szabályok ismerete szükséges, de nem elégséges feltétele a sikeres szereplésnek. Vagyis a sakkjátszmákban saját gondolatokra is szüksége lesz az illetőnek, gazdag tapasztalatokra, kreativitásra, türelemre, asszociatív képességre - már ha győzni akar.
Tapasztalat, műveltség, kreativitás
A weben sincs ez másképp, a saját munka, a gyakorlati tapasztalat, a háttér műveltség megszerzése nélkül a legalaposabb Google szabály ismeret sem elegendő a keresőtábla élén való szerepléshez. Sőt, még a szabad asszociációk sem maguktól születnek, bárha a látszat ez.
A vagány cumi talán a szülőkre utal?
Itt van példának teszem azt a nyitó képen látható zseniális cumi reklám, amely látszólag az extravagáns gyerekek cumijaként pozicionálja magát (Pour les rebelles de la tétine! - A lázadók cumija!) Forrás: http://www.facebook.com/MyGuerillaMarketing
A reklám alkotója az extravagancia, a lázadás megtestesüléseként a tatoo-t, a tetoválást választotta. Hozzáteszem, hogy gyönyörű csavar a pozicionálás maga is, hiszen a reklám megálmodója lázadó gyerekekről beszél, de ezek a gyerekek még nyilván nincsenek döntésképes érettségük birtokában. A vagány cumit majd az önmagát lázadóként nyilvántartó szülő fogja választani és megvásárolni.
Vagy éppen ellenkezőleg: az a szülő, aki kicsit gyávának, konformistának, nyárspolgárnak tudja magát. Ám szeretné, ha a gyereke inkább vagány, a világgal dacoló srác vagy csaj lenne majd - ezért veszi meg neki a vagány cumit! Látjuk, hogy ez a briliáns gyerekcsemege, a cumi internacionális töltettel bír, már csak egy gyapjas hajú fekete srác "hiányzik" a képről. Bár akkor már túlmagyarázott lenne a kép, hiszen így is értjük: bárhol a világon érvényes lehet a lázadók cumija iránti szimpátiánk és választásunk.
Reklám kellékek-e a gyerekek, a kutyák, a női bájak
Általában nem kedvelem, ha gyerekek, kutyák, női bájak szerepelnek reklámobjektumként. De ez a kép olyan sok jelentéssel bír, annyira hatásos módon testesíti meg például a keleti és a nyugati kultúra különbözőségeit is, hogy elfogadom. Sőt engem is a szabad asszociációk szárnyával ajándékoz meg, hogy képzeletem egy más terület fölé, a magyar politika dimbes-dombos tájai fölé repítsen.
Magyarországon ma két erős politikai orientációt figyelhetünk meg:
a kormányzat keleti irányú orientációját
és főképp a demokratikus ellenzék által, a nyugathoz kapcsolódó elkötelezettséget.
És ekkor megszületik bennem egy képaláírás (nyilván hasonlóképpen születnek a mémek), amely egészen más jelentést kölcsönöz az eredeti (csak a cumiktól fosztott) képnek:
*****
A gerillamarketing elméletéről és gyakorlatáról itt tájékozódhat:
Most, hogy egymást követik a különféle darts világbajnokságok és a televíziós sport csatornák élő, egyenes adásban közvetítik azokat, önkéntelenül is a darts SEO-hoz kapcsolódására asszociálok. Vajon melyik a nehezebb? Taylor vagy O'Shea módjára dobálni a tripla húszasokat, avagy eltalálni a keresőoptimalizálás során a megfelelő kulcsszavakat? Meglehet, arról van szó, hogy a SEO egy olyan darts játék, ahol a tábla is mozog! Sőt esetleg egy másik, nem is látható dimenzióban helyezkedik el. Mindezt egy példán keresztül illusztrálhatom.
Vajon mennyiben jogos új(média)marketing címszó alatt tárgyalni az “én” marketingjét? Néró, mint őrületesen "tehetséges" dalos (*); Caesar, mint a nép barátja, aki sestertiusok ezreit szóratja a plebsnek (**) ; Sztálin, mint elméleti ember, kilométernyi könyv szerzőjeként – vajon nem elődei-e az internet maszkot viselő én-jeinek? De maszk-e a maszk, vagy a valóság tükre a virtuális én? Esetleg egyfajta önjáró, elszabadult vagy végletekig szabad énről van-e szó, amikor virtuális énünk által szólunk?
Az Én miért mártózik meg a marketingben?
Fehér Katalin - egyebekben új ajtókat-ablakokat nyitó tanulmánya, az Új(média)marketing - az "én marketingje" kapcsán számtalan kérdést nyitva hagy. De nem is ez a baj, hanem az, hogy feltárt okokat nem látok sorai között. Milyen mozgatórugók lökik a bájtokra, miért megy a webre az "én"? Mit akar elérni?
Gondolatban kipótolom a hiányt. A nyilvánossághoz való kapcsolódás jellemző négy gyökerét Miller és Sepherd A blog-írás mint társadalmi tevékenység c. munkájukban már elénk tárták:
ön-tisztázás,
társadalmi érvényesülés,
viszonyok építése, (kapcsolatok építése)
társadalom-kontroll
(Nem schmittes-semjénes lazaságból nem írom ide a forrás internetes elérését, csupán arról van szó, hogy a romániai magyar lap, A HÉT (A7), ahol magyar nyelven messzi évekkel ezelőtt olvashattam a tanulmányt, hol felmutatja, hol elejti archívumában a forrás fájlt.)
Kritikám akár azt is jelenthetné: mivel a szakirodalom (amelyre Fehér Katalin is hivatkozik) a kritikusoknak adja a pálmát és a figyelemre méltó 1%-nak nevezi őket - nyilván ehhez a csoporthoz akarnék tartozni :-) Persze, az ellenpróba sem akármilyen eredményt hoz: a bloggerek 95%-a "matt hülyeséget" ír - olvashattuk évekkel ezelőtt a T-Online egy korábbi vezetőjének szavait (***).
Vágyköztársaság
Csepeli György: A meghatározatlan állat
A magyar kutatók esszéit, cikkeit, könyveit olvasva olykor kiver a veríték, mert példáikat gyakorta külföldi kutatók megállapításaiból merítik, mint akik nem látják a magyar internet csodáit, s csak kavargatják azt, amit mások külföldön már összehoztak! Parádés kivétel teszem azt Rekettye Gábor Marketing a magyar kisvállalatoknak című könyve (****), amely telis-tele van magyar példákkal.
(A karácsonyi könyv-pásztázás elém sodorta Dunder KrisztiánDigitális Sikertörténetek 2. , és Tóth MihályOnline marketing című kötetét is - gyarapítva az üdítő kivételek számát egyfelől a magyar vonatkozások, másfelől az üzleti vonulat erősödése szempontjából.)
Külön említésre méltó, amikor egy tudós maga is elmerül abban a közegben, amelyről ír és beszél, amelyet kutat - így például Csepeli György utóbbi éveit a személyes és a közösségi blogolás, a sajátos, elgondolkoztatásra késztető facebook jelenlét, valamint a saját honlap egyaránt jellemzi. Nem véletlenül említem őt, hiszen A meghatározatlan állat c. kötetében éppen arról az én-ről tesz közzé elképesztően sokszálú, szociálpszichológiai megközelítésű ismeretanyagot, ami ebből a tanulmányból nekem jórészt hiányzik. (Meglehet, terjedelmi okok miatt...)
Számomra egyfajta magyar csoda volt Urbangeri blogger ars poeticája, amely a magyar politikai blogolás őskorában a Blogtéren, a Vágyköztársaság blogban (*****) született:
“… ezek a terek világunk még meg nem hódított peremvidékei, itt a leggyengébb a fennálló rend, itt kevésbé érvényesülnek a hétköznapok unalmas és kiüresedett normái. Hol máshol kezdhetnék meg a fennálló rendszer elleni kritikai mozgalmak munkálkodásukat, ha nem ezeken a még leigázatlan területeken, ahol jobb életre vágyó szabad népek laknak?”
De a magyar internet a gazdasági élet szereplői közül is kiemel jelentős "én"-eket. Ezek a vezéregyéniséggé növő virtuális személyek általában önazonossággal rendelkeznek a fizikai létben megfigyelhető énjükkel. Általában egy olyan folyamat során "választódnak" ki az interneten, amely jelentős hasonlatosságot mutat a céhek valamikori szerveződésével. Csak az interneten ez a folyamat nem évszázadokig tart (a szabályok, a normák kimunkálásával), hanem akár hetek, hónapok, esetleg pár év alatt lejátszódik.
A Nászriporter blogja a szakmai centrumban
Ilyen önszerveződést egészen eltérő szakmák képviselői között is láttam már lejátszódni, tehát egy minden szakma előtt nyitva álló tendencia tanúi lehetünk. (Például a duguláselhárítás és az esküvői fotózás alighanem eléggé távol esik egymástól.) A vezetővé válás - érték közvetítő és orientáló szerepkör - általában művelt, a szakma egészét átlátni képes, a web több csatornáján és fórumán is jelentkező személyek esélyét növeli. (Egy-egy szakma, érdeklődési kör közönsége gyakran több centrum köré rendeződik.) Aki kíváncsi, hogy milyen egy olyan webes megjelenés tartalma (amely esetünkben egy blog), amely egy ilyen folyamat végén kiválasztódott és elismert "vezető személyiségé", az pillantson bele a Nászriporter blogjába! (******)
Gazdaság, egototális marketing
A magyar gazdaság szereplői az interneten ma már jelentős számban ontják a felkészült, a saját szakmájukban és a marketingben is jártas személyiségeket. Jómagam egototális marketingnek neveztem el azt a jelenséget, amikor a vállalkozó a teljes személyiségével, ha úgy tetszik virtuális énjével szinte "beleolvad" a termékbe, amit gyárt és/vagy forgalmaz, szolgáltat.
https://www.youtube.com/watch?v=YUDYyZRn_rE
Ez történhet blogban, a Youtubon, de a Facebookon is. Előbbire többek között a Forlong (coach), a Bélyegzőexpressz (bélyegzőkészítés; a fenti videóról elérhető), utóbbira a Fénymánia lámpabolt (Lámpa és csillár webáruház) lehet kitűnő példa.
Még a "szóló" blog is számos módon válhat közösségivé. Egyrészt számtalan kapcsolódás (linkek, blogroll) révén és kölcsönös vendég bejegyzések által is. Tóth MihályOnline marketing c. könyvében azt írja, hogy Magyarországon ma még ritka a vendég bejegyzés "intézménye". A saját blogjaim ezek szerint méregerős kivételt jelentenek. A teljesség igénye nélkül - ebben a szakmai blogban, ill. komplex blogomban (blog.joljarok.hu) - ennyien tiszteltek már meg vendég bejegyzéssel:
Balogh Zoltán (újságíró)
Bogdanovits Péter (ügyvezető, Aarenson)
Botos Tibor (Tibor Dental, ügyvezető)
Carla Moreno (fashion stylist, Orinocco)
Csepeli György (egyetemi tanár)
Dancs Gyula (gáz- és vízvezeték szerelő, duguláselhárító mester)
Fekete Csaba (fotográfus, Nászriporter)
Fuksz Ágnes (szociológus)
F. Walter Mária (pedagógus)
Görögh Attila (ügyvezető, Alfa-Glossza Fordítóiroda)
Héder Sándor (coach, Forlong)
Hoppán Gergely (Greg nicken blogger; ügyvezető, Opteamus CRM)
Langer Lajos (gazdasági szakember, Luczifer nick alatt blogger)
Myrtille (blogger, pedagógus)
Mondovics Mihály (egyetemi oktató)
Morvax (blogger, fotográfus)
Sipos Viktória (marketing referens)
Schneider Ferenc (ügyvezető, Agrix Kft.)
Síkfői Tamás (PBKIK, kamarai titkár)
Szabó Ágnes (a budapesti MRO Historia Könyvesbolt vezetője)
Tibold Zita (főállású boldog)
A közösségi blogolás és az egyén kapcsolata már egy újabb fejezete lehet(ne) az én marketingjének.
És melyik kamarában? - csaphatná hozzá a címben feltett kérdéshez az újabbat a Házasodna a gazda c. sorozat valamelyik leleményes hölgye, egy boldogító igen várományosaként, a helyzetet tisztázandó. És ez a kérdés nem volna ám butaság, mint ahogy maga a műsor pedig az, mert bizony bármelyik szerelemre vágyó gazda lehetne a törvény szerint kötelező tagsággal az Agrárkamara tagja, de lehetne regisztrált tag is a Kereskedelmi- és iparkamaránál. Sőt, a gondos gazda az utóbbi kamaránál önkéntes tagságot is szerezhet, de ekkor a regisztrációs ötezer forinton túl a várható előnyök kedvéért még egy kicsit bele kell nyúlnia a zsebébe. De innen már a műsor háziasszonya, Lilu is, a megértést illetően gondokkal küzdene, mert amíg a gazda lovat tenyészt, gabonát termeszt, addig ő agrártevékenységet folytat, de ha eladja, akkor az már kereskedelmi tevékenység - és így nincs olyan Lilu a világon, aki kiismerné magát. Hát még a reménybeli asszonyok... Persze, egy kicsinyke kiút mégiscsak nyílik, hogy a kötelező tagság, a kötelező regisztráció, az önkéntes kamarai tagság és a kettős tagság útvesztőiben kiismerje magát a leendő menyasszony és a vélhetően nagy-nagy boldogságba süppedő gazda, ha rámennek a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara honlapjára. *** A témához kapcsolódik: > Kötelező kamarai regisztráció > Szóbeszédek a kamarai regisztráció körül
Nem éppen örömteli esemény, amikor a honlapunk József Attila sorait idézve bejelenti: “Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom…” - és tényleg megteszi! Webmester legyen a talpán, akinek ilyenkor, a keresőtábláról történő website eltűnéskor nem rándul görcsbe a gyomra, a vérnyomása nem emelkedik meg, hanem csak úgy, lazán tudomásul veszi: elment, hát elment a honlapom.
Nem is olyan régen meglepve számoltam be egy konferenciáról (*), ahol a tudós professzorok reggeltől napestig képesek voltak úgy beszélni a blog műfajáról, hogy egyetlen mondat sem hagyta el a szájukat a gazdaságról. Kedves web-barátom, Lucifer, a választások idején elemezte a pártok honlapjának nyitóoldalát, és megdöbbenve tapasztalta, hogy egyetlen egy alkalommal sem fordulnak elő azon a következő kifejezések: piac, verseny, hozzáadott érték... Az is meglepett, hogy a 2012 évi Golden Blog egyik weboldalát így dicsérte, magasztalta a HVG által felkért zsűri: "...nem ...kisebb-nagyobb cégekre belőtt bizniszgeneráló oldal".
Vagyis joggal mondhatjuk, hogy a magyar kisvállalati közeg marketing tevékenysége nem áll se a tudomány, se a politika, se a mainstream hírközlés középpontjában, sőt enyhe lesajnálás lengi be a "bizniszgenerálást".
Vendég bejegyzés, írta: Görögh Attila, az Alfa-Glossza fordítóiroda ügyvezetője
A marketing szépségéről egy reklámfilm példáján át
Már régóta szemezgetek a youtube-on a reklámfilmek között, most 1 ínyencséget szeretnék bemutatni Nektek. Ha olyan lelkesen érdeklődtök a marketing iránt (mint mondjuk… én), akkor lehet, hogy számotokra nem okoz majd akkora újdonságot, viszont ha csak mostanában fedezitek fel ezt a csodálatos szakmát, tantárgyat, tevékenységet filozófiát, akkor remélem, tudok még újat mutatni.
Remekül pozícionált termékek, remekül szegmentált célcsoportoknak. Magyarországon a kis- és középvállalatok nem igazán mernek pozícionálni – de pont nekik lenne a legnagyobb szükségük rá. Nézzük is a videót, utána pedig elemezzük egy kicsit:
A videóban remekül megfigyelhetők a „nagy marketingesek” alaptörvényei, úgymint:
Fogalmazd meg 1 mondatban a tevékenységed: „for a dollar a month we send high quality razors right to your door.”
Miben más, mint a versenytársak? „right to your door” – igen, házhoz szállítják a borotvádat, így sosem feledkezel el az új pengékről a bevásárlásnál. (A férfiak különben sem használnak bevásárló listát, csak a nők – ők viszont honnan tudnák, hogy férjuramnak elfogyott a pengéje?)
Minőség: (ezt viszonylag egyszerűen elintézi Mike, egy huszáros vágással odamondja a tutit a kétkedőknek: „Are the blades any good? No! Our Blades Are F**KING GREAT.”
Termékjellemzők. Ogilvy mester írta egyszer (emlékezetből idézem, elnézést a pontatlanságért): „Néha az is hatásos reklám, ha csak egyszerűen leírjuk a termék jellemzőit”. Ennek szellemében Mike imígyen szólt: „Each razor has stainless steel blades and Aloe Vera lubricating strip and a pivot head. It’s so gentle a toddler can use it.”
Árstratégia - a marketingmix egyik alappillére: „And do you like spending $20.00 dollars a month on brand name razors. $19, go to Roger Federer.” Fogalmam sincs egyébként, hogy Mike-nak mekkora profitja marad az 1 dolláros árból (ha valóban annyiért adja), de az árstartégia kétségtelen: a legolcsóbbnak lenni a piacon. (A „legolcsóbb” kategóriát igazából nagyon sokan ostromolják, de pont a KKV szektornak kerülnie kell az árharcot: alacsony árakból senki nem él meg, nem beszélve arról, hogy a fogyasztó alacsony árhoz alacsony minőséget társít.)
Pimaszul odamondogat a piacvezetőnek (Gillette), nagyon ügyesen – ugyanis arra épít, ami már eleve a fogyasztó fejében él a borotvákról: „And do you think your razor needs a vibrating handle, a flash light, a back scratch-er and ten blades? Your handsome ass grandfather had one blade and Polio.” És már előttünk is van, hogy a borotválkozáshoz tényleg nem kell sok: a beteg nagypapa egy pengével is babapopsi finomságúra borotválta az arcát.
Előnyök: ha ez még mind nem lenne elég érv, a végén ráerősít egy „MAJNE”-val (Mi a Jó Nekem Ebben?): Azonkívül, hogy nem kell havonta megvenned a pengéket, még új munkahelyeket is teremtenek: „We’re not just selling new razors we are also making new jobs.” Igazán rendes srácok – nem sajnálom tőlük a pénzem ezek után.
Azonkívül, hogy egy rendkívül ötletes alkotásról van szó, költséghatékony is. Egy ilyen videót körülbelül pár százezer forintból ki lehet hozni. A vállalat pénzügyi adatairól nincs egyébként fogalmam, nem tudom, hogy Amerikában beleesnek-e még a KKV fogalmába, de a lényeg, hogy egy ilyen videót a legtöbb kisvállalkozás megengedhetne magának. Aztán szájról-szájra (mouth-2-mouth, vagy ahogy a web2 korában hívják – mouse-2-mouse) járna a reklám. A lóvé meg csak dőlne.
Magyarországon is volt már hasonló próbálkozás, nem tudom, hogy az eredeti céghez mennyi köze volt, de egy hideghívás alkalmával engem is elértek egyszer. Próbaterméket akartak küldeni „ingyen”, nekem csupán a postaköltséget kellett volna fizetnem.
Az az igazság, hogy egy kicsit hülyén nézett ki, hogy ingyen van, de mégis fizetnem kell érte (én már csak ilyen kényes vagyok), úgyhogy nem tudtam meg, hogy nálunk mennyire prosperál ez az üzleti modell. Bár gyanítom, hogy a „right to your door”-ról más jut eszébe, egy amerikai kertvárosi lakosnak („ha nem vagyok itthon, majd bedobja a kertbe a futár, úgysem viszi el senki”), mint egy csepeli 4-ik emeleti panellakásban élőnek (mi lesz ha épp nem vagyok otthon? Mehetek a csomagért a postára, ahol minimum 30 percet kell várnom…)
További jó munkát kívánok mindenkinek!
U.I.: azóta már nem Csepelen élek, de továbbra is a jól bevált Gillette-et használom, amihez a pengéket a közeli hipermarketben szoktam megvásárolni. De a videóról alkotott véleményemet a lakóhelyváltás nem befolyásolta – továbbra is imádom.
A szerző - Görögh Attila - az Alfa-Glossza Fordítóiroda ügyvezetője. Honlapja: Fordítóiroda
Nem tudom, ki, hogy van vele, de én már tervezéskor megmutatom a reklám-vázlatom, az ötleteim a feleségemnek. Persze, azzal a nem titkolt céllal, hogy kifejthesse, mennyire ötletes, okos munka az, amin éppen dolgozom.
Éppen a pécsi SONY Center nagyszerű, új akciójának ötletén gondolkozom, talán az lehetne a mottó, hogy most jó fejek leszünk, akkora kedvezményt adunk, hogy ihaj. Szóval ilyesmi. Képeket keresek az ötletemhez, készítem a "salátát", hogy átérezhető legyen a majdani mű, hogy máris üssön a ragyogó ötlet, amit kitaláltam. És szólok az asszonynak, mutatom az itt is látható vázlatot, magyarázom az akció lényegét és a mottót: jó fejek leszünk!
- Nagy a feje! - mondja a nőm. Mindig így járok. Esze ágában sincs dicsérni, mindig háttérbe szorul az én nagyszerűségem.
Köztünk szólva, a zsenialitásom, a fergeteges, elsöprő intellektusom az, amit nőm mindig észrevétlenül hagy. Tulajdonképpen, ha belegondolok, bizonyára van bennem némi mazochizmus, hogy legközelebb megint, újra- és újra megmutatom neki...
Eddig sem voltak panaszmentesek a fórumok, a személyes találkozók és az e-mail fiókok, de mostanában igazi hangzavar uralkodik: visszaesett a honlapunk, elindult lefelé a lejtőn, a szakadék mélyére sorolta a Google, már nem is látjuk és ez egy valóságos SEO talány … mit tehetnénk? Az aggódó fél magatartását a pánik helyzetben általában az alábbi logikai sor tükrözi.
A Facebook - számtalan előnye mellett -, bír azért azzal a pusztító erővel is, hogy a marketingesek egy részét arra csábítja, bármi áron is like-ot szerezzen, s ezzel vásári mutatvánnyá silányítsa a gondjaira bízott áru, cég, vállalkozás vagy párt hirdetését, annak megjelenését - végső soron romboljon kicsit a goodwillen, már ha volt eredetileg ilyenje az adott dolognak..
Sokak szemében a like az internetes megjelenés lényege, csimborasszója és mérőeszköze is egyben.
Nem tudom, az LMP-nek ingyen, barátságból és lelkesültségből vagy netán pénzért rombolnak-e most az imidzsén, de mindenesetre a facebook hirdetésükön ezt olvasom:
