Korunk nyelve a kép, még közelebbről a mozgókép

A blogok, így a szakmai blogok is egyre gyakrabban nyúlnak a videó látványos, a mozgást érzékletessé tevő eszközéhez. (Számos példát hozhatnék, azonnal eszembe is jut a Bélyegző Express blog, ahol teszem azt a Trodat bélyegzők teherbírását és sokfunkciós felhasználását mutatták be igen szellemes videók alkalmazásával.)
Persze a hírblogok, a komplex blogok esetében is így van ez. Vagyis immár nem csak fogyasztói, hanem alkotói, alkalmazói is vagyunk a videónak. Éppen ezért bizonyára hasznos lehet minden tapasztalat, amit egymásnak átadunk.

Éppen tegnap forgattam egy szösszenetnyi filmecskét, első gesztusból, kézből, röpke illusztrációnak egy pécsi tüntetésről, ahol az utcazenészek tiltakoztak a belvárosból történő kiszorításuk ellen.

A tömeg arca

A tömegnek a tömeg mivoltát egy egyszerű nagytotállal is lehet érzékeltetni, ez megmutatja a tömeg felszínét, színességét vagy szürkeségét, mozdulatlanságát vagy mozgékonyságát, szelídségét vagy fenyegető mivoltát és így tovább.
Ám a távoli kép keveset mond az egyes emberről, a tömeget alkotó, a tömeglésben érdekelt emberről, a tömeget létrehozó tipikus egyénről.
Éppen ezért arcot vagy arcokat mutatunk be, amelyek jellemezni fogják a tömeg teljességét is.

A rendszerváltást közvetlenül követő években láthattuk ennek a technikának a magas fokú megvalósítását, amikor is az MSZMP tömeggyűléseit csupa idős, lepusztult emberi arccal jellemezték.
Ellenpéldaként a FIDESZ ellenzéki időszakaiból hozhatunk példákat, amikor is Orbán Viktor beszédei alatt csillogó szemű, ragyogó fiatalságú embereket mutattak, mint a tipikus egyént, akin tükröződik a szónok lelkesítő beszédének hatása.

Hazugság és igazmondás képpel

Ezzel a technikával nem lehet addig bajunk, amíg igaz módon tükrözi és jellemzi a kiemelt arc a tömeget. Baj akkor keletkezik, ha a kiemelt arc nem fedi a tömeget alkotó alaptípus vagy típusok lényegét. Akkor bizony tudatos képi hazugsággal állunk szemben.

Visszatérve a tegnapi felvételemhez. A képsor szép, fiatal lány arcáról indul, vagyis kihangsúlyoztam a (viszonylag kicsiny) tömeg szimpatikus voltát, fiatalságát, szeplőtelenségét, ártatlanságát - vagyis céljai tisztaságát.
Remélem, igaznak méri Ön is, amit a videó nyelvén a demonstrációról elmondtam!

A vágás

A konkrét esetben még a vágáshoz kapcsolódó képsor is jellemzi a tömeget.

Az első jelenet befejező momentuma: egy kerékpáros balról jobbra haladva, a demonstrálók háta mögött, legurul a pécsi Széchenyi téren. Maga a vágás átúsztató sávja szinte párhuzamosan követi ezt a mozgást, így technikai értelemben szerves egységet alkotnak, vagyis a vágás nem egy brutális, idegen testként rombolja szét a leheletnyi filmecskét.

Hogy miért mondom azt, hogy a kerékpáros is jellemzi a tömeget?

Néhány nappal ezelőtt komoly felzúdulást keltett a blogoszférában Tóth Gy. László politológusnak, a hatalom szócsöveként számon tartott Magyar Nemzetben megjelent szösszenete, amelyben a kerékpárosokról így ír:

A kerékpárosok a modern kor hőseinek hiszik magukat, pedig csak egy rosszul szervezett társadalom bomlástermékei ők... Persze a balliberális, szabadosság-központú médiamanipulátorok által megdolgozott közvélemény abszolút kerékpárpárti, hiszen ez is egy alternatív mozgalom, a szervezett világvárosi közlekedéshez képest más.

A konzervatív, rendpárti hatalom szempontjából a bringás meg az utcazenész hasonló fazon. Mondhatnám egyívásúak. Bomlástermékek. Összetartozók.

Végül a videózásról szóló, politikától mentes írásomat, a videózó embertársaim érdekében milyen más jó tanáccsal is fejezhetném be: kamerás ember ne menjen biciklis utcazenésznek :-)

***
A rendezvényről és az utcazenéről itt írtam:
> Utcazenészek egy rendes ország rendes városában, Pécsett
> Én az utcazenészekkel vagyok
A videó-témához illeszkedik:
> Kép és video a keresőoptimalizálásban